A tömegkultúra védelmében, avagy a Romeo és Júlia

Mi is a tömegkultúra? Több felületen is olvastam egész különböző meghatározásokat. Alapvetően nem értettem egyet azokkal, amelyek értékítéletet fogalmaznak meg a kifejezéssel kapcsolatban (pl.: „A kultúra azon szintje, mely megjelenik mindennapjainkban…kiveszik belőle mindenféle értékes tartalom”), mert én nem látom ezt egy haszontalan, negatív jelenségnek. Sőt, azt gondolom, hogy mindenképp van létjogosultsága a 21. század világában, de emellett mindenképpen fontosnak tartom a hagyományos értékek, a magas kultúra eleminek megőrzését. Egy aranyközép út megtalálása lenne talán a legszerencsésebb e kérdést illetően.

Néhány, az előző bejegyzésemben szereplő általam írt gondolatmenettel szeretném kezdeni az eszmefuttatásom.

Napjainkban jelentős kérdés a globalizáció, a fogyasztói társadalom hatása az emberre, ezekre reagálnak az alkotások, ahogy e jelenségek is hatnak magára a művészet formájára, elterjedésének módjára […] az alkotásokat tömegekhez juttatja el.

 A személyes állásfoglalásom szerint, az egyes alkotások eltömegesedése nem jelent problémát, sőt egy igen pozitív változás előszelét is jelezheti, abban az esetben, ha tudjuk magukban kezelni, ha tényleg látjuk az alkotásokban a csodát és szellemi értékeit.

A tömegkultúra alapvetően nem probléma, kezelni kell, sokkal mélyebb és szélesebb körű tudást kéne biztosítani a művészet feldolgozásával kapcsolatban az oktatási rendszerben, mert azt gondolom ez hosszú távon sokkal egészségesebb, harmonikusabb emberi életeket eredményezne a jövőben.

Ezeket talán még azzal egészíteném ki, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor kifejezetten szükségszerű a „lebutított, tömegesített verzió” pl.: a gyermekeknek készített, gyermeknyelvre átfordított művek esetében. Egy 5-6 éves gyermeket mindenképp fontos bevezetni a klasszikusirodalom világába, de nyílván egy nehéz nyelvezetű, több szálas cselekményt még életkorából adódóan nem fog tudni megfelelően értelmezni. Ezért van szükség arra, hogy e klasszikus alkotásokat - értéküket, jelentőségüket nem csökkentve - a számukra is elérhetővé varázsoljuk, hisz sokkal közelebb fog állni majd az irodalom világa, a kultúra ezen része ehhez a kisgyermekhez, amikor idősebb lesz.  Ám, ez a leegyszerűsítés egy nagy és veszélyes kihívás. Erre kell nagy hangsúlyt fektetni, hogy ez hogyan, milyen minőségben történik.

A véleménynyilvánításom szeretném egy kézzelfogható példával is alátámasztani, méghozzá a gyermek könyvek példájánál maradva, egy személyes tapasztalat által. Kisiskolás koromban a keresztanyukámtól kaptam egy Romeo és Júlia mesekönyvet Barbara Kindermann átdolgozásában. A kötet alapvetően az eredeti művet használta fel (Mészöly Dezső fordításában), de nagyon sokszor leegyszerűsítette, módosította azt a könnyen érthetőség végett. A könyv erején egy rövid egy oldalas leírást is találhatunk, ami a könyv célját fogalmazza meg. Ebből szeretnék kiemelni néhány sort: „A dráma ezen átirata nem tart igényt a mű eredeti cselekményének hiánytalan visszaadására, azonban igyekszik megőrizni annak tartalmi magját. A szerző különös figyelmet fordított arra, hogy a nyelvezet és a stílus felismerhető maradjon. A magyar fordításból átvett idézeteket dőlt betűvel jelöltük.” Ennél jobban, azt hiszem nem is fogalmazhatnánk meg, hogy mi az elvárásunk egy ilyen jellegű gyermek mesekönyv esetében. E kötet, az ígéretét abszolút teljesíti véleményem szerint. A történetet Christina Unzer rajzai színesítik, melyeket gyermekkoromban nagyon sokáig elnézegettem, elemezgettem őket szépségük okán. Most felnőtt fejjel is fedezek fel benne plusz eszmei tartalmakat a történethez csatlakoztatva. Az illusztrációk önmagukban nézve is művészi értéket képviselnek, amellett, hogy gyermekiek, szemléletesek. 

A gimnáziumban az eredeti művet is elolvasva, a következő tapasztalat ért: a cselekmény ugyan már ismert volt számomra, de a formai elemek, a valós eredeti nyelvezet nagy újdonságot jelentettek, hiszen az átdolgozásban nem szerepeltek színek, felvonások. A már korábbról magamban őrzött értéket a könyv kapcsán, az eredeti művet még inkább tudtam/tudom értékelni, megérteni, így számomra ez teljes mértékben egy pozitív élmény a popkultúra jelenségére. Egyébként a General Press Kiadó feldolgozásában készült több ilyen jellegű feldolgozás is, pl.: a Szentivánéji álom-ról.

Természetesen a tömegkultúrának ezt a pozitív hatását nem csak az irodalom területén szemlélhetnénk, hanem a kultúra más színterein is, akár a vallásban, példának a képes Bibliát hozva.
Azt hiszem, az embereknek a mai világban igénye lett erre a nagyon egyszerűen érthető, informatív közegre, amit a tömegkultúra közvetít. Kevés energia befektetéssel, gondolkozással is felismeréseket tudunk tenni általa, hogy: ez szép, ez designos, ez jó, én pont ugyanezt érzem. Tényleg van erre igényünk, ebben a rohanó világban, de sose felejtsük el, hogy minél több energiát fektetünk valamibe, annál szebb eredményt kapunk. Ez a kultúra, a művészet világában sincs másképp. Fontos, hogy a magkultúrára is fordítsunk elég figyelmet, mert nagy szellemi magaslatokra tudunk általa eljutni, ami az ön- és világismerethez véleményem szerint elengedhetetlen.

 

Források:
Barbara Kindermann átdolgozásában: Romeo és Júlia
A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/543106036312171043/?lp=true

in brevi...

Bokodil