Yoga II.

Még régebben készítettem egy bejegyzést a reggeli jógázásról, ám akkor még csak 1 hónapja jógáztam és csupán 15 perceket. Nos azóta némi fejlődésen mentem keresztül s szeretném megosztani a tapasztalataimat.




Most lesz majd féléve, hogy minden héten hatszor  jógázom. Ez mindig reggeli előtt történik és kb. 40 percet jelent. Van egy pihenő napom, s emellett heti 4-5 torna egészíti ki a heti mozgás egyvelegem. S  ha épp betegség vagy egyéb okok miatt kénytelen voltam kihagyni egyet-egyet hihetetlen hiányt éreztem, mert olyan természetes részévé vállt az életemnek, mint az étkezés. Órákig lehetne sorolni a pozitív hatásait: oldja a stresszt, méregtelenít, a gerinc körüli izmok erősítésével elősegíti a helyestesttartást, hajlékonyabbá válunk általa, növeli az erőnlétünket, javítja az emésztésünket..., de a leginkább szembetűnő hatása az a rengeteg energia, amit ad. Hiába kell jóval előbb kelnem így,  ( s bizony 5:20-kor én már javában megkezdem a napot ) mert feltölt, s mert tényleg szeretettel csinálom, hisz senki sem kényszerít rá.


2 évvel ezelőtt nem tudtam nyújtott lábban lehajolni a talpamhoz...azt hiszem büszke lehetek magamra, s az is vagyok, mert most már nem csak, hogy elérem, hanem teljesen áttudom kulcsolni a lábfejeim, persze nyújtott térddel.
A másik nagy mumusom az a fejen állás volt. Mostanában ezt is rendszeresen gyakoroltam a jóga részeként, s bár önállóan nem megy még, de a falnál már minden nehézség nélkül sikerült legyőznöm a gravitációt. S leginkább pszichésen érzem ezt nagy eredménynek, mert eddig teljes mértékben meg voltam győződve arról, hogy ez bizony nekem nem fog menni.
Ám az igaz, hogy az idő előre haladtával egyre inkább azt érzem, hogy van még mit tökéletesíteni s ez mutatja, hogy egyre jobban-és jobban megy. Az a csodálatos a jógában, hogy nem verseny sport, nem versenyzek se mással, se a idővel csak saját magamhoz mérten javítok a mozdulataimon, a tartásomon.




Amit leginkább köszönök a jógának, és magamnak: az a kitartás, ami minden nappal jobban erősít, mindinkább arra ösztönözve, hogy ma is megcsináljam és holnap is és azután is.
Szívből ajánlom mindenkinek, hogy bármennyire is nehéz kezdje el, próbálja meg. Akár ezt a módszert is lehet használni, ahogy én kezdtem. Eleinte csak 15 perc...aztán növeljük az időt, vagy ha nem hát, akkor nem. 15 perc is több önmagukért, önmagunknak, mint, ha semmit se csinálnánk.


Most kedves olvasóm biztosan azt gondolod, hogy én is azon reklám plasztikok mögül beszélek, s nekem tengernyi időm van, hogy nincs is más dolgom, mint egész nap jógázgatni. De  ez nem így van. Van, amikor hihetetlenül fáradt vagyok, s minden "kimért" tervem összedőlni látszik, s azt érzem, hogy a teljesítőképességem legvégső fokáig jutottam el fizikai és szellemi értelemben.
Jelenleg 12-es vagyok, hihetetlen mennyiségű teendő akad nap, mint nap. Reggel nyolctól általában 2-3-ig vagyok az iskolában. Miközben a felnőtté válás lelki élményeivel is küszködöm. S panaszkodnék én szívesen a jelenlegi iskola rendszer miatt, meg, hogy emellett 50 órás közösségi szolgálatot kell teljesíteni, s, hogy milyen nehéz, szinte lehetetlennek tűnő megtalálni a barátok, a család, és a tanulás közti egyensúlyt. De ezt inkább most hanyagolom, hisz e problémákkal jelenleg nem vagyok egyedül, minden diák ezeket éli/élte, tapasztalja/tapasztalta meg.




Lélegezz, élj, mosolyogj, ne vesztegesd a pillanatot!

H.Crag

in brevi...

Megjegyzések