18

Kiskoromban mindig nagy áhítattal gondoltam arra, hogy: jaj, majd ha én 18 éves leszek, s egészen felnőtt leszek,  vajon milyen leszek. S,  most hogy ez bekövetkezett megkérdeztem magamtól: milyen is vagyok, változtam?



Vannak dolgok, amik nem változnak az emberben: alaptulajdonságok, az alap lelki beállítottsága, érzékenysége, s talán olyan apróságok sem, hogy a szúnyogcsípésbe mai napig "x"-et csinálok... S közben mégis minden megváltozik bennünk s körülöttünk. S folyamatosan változtatjuk az értékrendünket, alakítgatjuk magunkat. Ez így van rendjén, még akkor is, ha ezt néha nehéz elfogadni serdülőként.
Mindig nagy fordulópontként tekintettem erre a jeles 18-as szülinapra. De rájöttem, hogy nem ez az egyetlen nap a fordulópont, az ember változása, formálódása egy folyamat, s nem egyetlen nap alatt következik be. S bár már sok mindent megtehetek 18-évesként, mint hivatalos felnőtt, de valójában ezek csak külsőségek, a felnőtté válás nem itt kezdődik el, s nem is itt ér véget.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget,
ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked..."

/ Veronica A. Shoffstall / 







in brevi...

H. Crag

Megjegyzések