A fenttartható divat

Korábban már volt szó erről az igen fontos, napjainkra egyre inkább jelentőssé váló témáról. S most ennek a tovább bontogatására fog sor kerülni.


Mi is az az előző alkalommal emlegetett "harmincas szabály"?
Valljuk be, hogy a boltokban valahogy azt érezzük, hogy a legtöbb dolgot elfogadnánk, szívesen megvásárolnánk. Erre különböző marketing fogásokkal is rásegítenek, például: az öltözőkben kialakított mesterséges fényekkel, az üzleteket belepő kellemes illattal, halk zeneszóval stb.. S egyszersmind, hirtelen mindent birtokolni akarunk, így vásárlásra adjuk a fejünket. Ám, valójában emiatt sok olyan ruhát, dolgot veszünk, amire valójában nincs is szükségünk, sőt talán nem is az ízlésünknek megfelelő, csak elragadott minket a hév...
A harmincas szabály azon alapszik, hogy a ruha vásárlásaink előtt átgondoljuk, hogy az adott ruhát, amit megvásárolni készülünk, felvennénk-e minimum harmincszor vagy az első pár alkalom után ráébrednénk, hogy tulajdonképpen már nem is tetszik nekünk. S bár badarságnak hangozhat, de valóban hasznos kis praktika ez. Egyrészt sok pénzt spórolhatunk meg, másrészt, csökken az általunk megvásárolt ruhamennyiség. Mert jelenleg egyre nagyobb problémát kezd jelenteni a hatalmas mértékben felhalmozott ruhaszemét, mely nem elbomló anyagból készül. S ennek az előre látható következményei szinte beláthatatlanok, amennyiben nem történik valami változás.


S miből fakad ez a hatalmas vásárlás szeretetünk?
Ennek nagyon egyszerű pszichológiai okai vannak. A mai világunkban, amikor a közösségi média által sugárzott testideálok miatt a legtöbben nem vagyunk megelégedve magunkkal, az alakunkkal, az értékeinkkel, arra vágyunk, hogy valahogy megerősödjünk, s egy kis önbizalomhoz jussunk. Ez alól szinte senki sem kivétel, mert mindannyian megkérdőjelezzük valamilyen tekintetben magunkat, ez teljesen természetes, emberi viselkedés. De nem mindegy, hogy utána az önutálat, önelégedetlenség állapotába süllyedünk, vagy megtaláljuk magunkban az értékeinket.
Vásárlás esetén, mivel valami hasonló dolgot veszünk, mint amit az újságok címlapjain látunk, úgy érezzük, hogy ehhez a testképhez kezdünk hasonulni, s ezáltal egy kis önbizalomhoz, boldogság- elégedettség érzethez jutunk. Ez nem tudatos, hanem tudatalatti viselkedés, ám korántsem jó, ha ez elszabadul felettünk, mert az igazi elégedettség nem ruhaneműkben, sminkekben, vagy egyéb termékekben rejlik, hanem magunkban. Ennek megtalálásához hosszú út vezet, mely folyamatosan alakul önismeretünkkel együtt.

Én a magam részéről csak annyit mondanék, hogy én is igyekszem tudatosan vásárolni. A legtöbb ruhámat vagy ajándékba kaptam, vagy turkálóban vásároltam, vagy megörököltem. Ennek ellenére, azért elég nagy "ruha gyűjtögető" vagyok. Épp ezért szeretnék indítani a blogom keretein belül egy kisebb mozgalmat, amiről a részletek hamarosan érkeznek...

H. Crag

in brevi...

Megjegyzések