November 1.

Feketén villant, s ködbe borította körülöttem a mindenséget...s én pislákoló lámpa nélkül a homályban maradtam. Reszkető kezemmel keresem a kiutat, keresem a fényt, a meleget, a feloldozást. De oly sötét az út, s oly kietlen, s oly hideg. Nem lelem épp a lelki nyugalmat, nem lelem épp a boldogságot, s csak nyelem el a könnyeket magamban mélyen, némán, csöndesen. Nem kérdezek, nem szólok, csak vagyok... de nem is létezem.



Fekete keresztfa

"Villanások, fekete jégvirágok,
 könnyek, szerteszét roppanások...
A fagyos arca, keze téli hidegsége,
hajának deres beütése. 
Fekete jégcsap érte a szívem,
összeteszem most hát mindkét kezem.

Jégvirágok hálózzák be a szív vörösét,
Átfonta, szőtte most sűrűn a jég,
Rémiszt, diderget, szorongat a hó a fagy.
Emlék képek villannak...
elborítanak...könnyek szaporodnak, 
Majd arcomon ők is faggyá dagadnak.

Hát lehet-e halál, ha van Isten?
Lehet-e hogy egy ilyen szívet elvegyen?
Lehet-e hogy ki volt, egyszer csak ne legyen?
Lehet-e, hogy e tél után jön még tavasz?
Lehet-e, hogy mégis mozog a Föld, hogy süt a nap?
Lehet-e, hogy valós a név, ott a keresztfán a temetőbe?
Lehet-e, hogy földet szórjanak e egykor meleg szívre?
Hát lehet-e halál, ha van Isten?

Istenem, kérlek mondd, hogy higgyem,
hogy hozzád kerülnek a szívek,
mondd, hogy igazán nem is halunk meg."

                                 / saját szerzemény /


 Öt sorban

"Fekete hó, jeges tánc, fagyos halál.
Ás, kapál,ordít a sakál.
Keresztfa egy halom tetején.
Láng, ami csak mécsesekben ég,
Szív, amely már csupán töredék."
                                     / saját szerzemény /


H.Crag
in brevi...

Megjegyzések