November 1.

Feketén villant, s ködbe borította körülöttem a mindenséget...s én pislákoló lámpa nélkül a homályban maradtam. Reszkető kezemmel keresem a kiutat, keresem a fényt, a meleget, a feloldozást. De oly sötét az út, s oly kietlen, s oly hideg. Nem lelem épp a lelki nyugalmat, nem lelem épp a boldogságot, s csak nyelem el a könnyeket magamban mélyen, némán, csöndesen. Nem kérdezek, nem szólok, csak vagyok... de nem is létezem.

Fekete keresztfa

"Villanások, fekete jégvirágok,

 könnyek, szerteszét roppanások...

A fagyos arca, keze téli hidegsége,

hajának deres beütése. 

Fekete jégcsap érte a szívem,

összeteszem most hát mindkét kezem.

Jégvirágok hálózzák be a szív vörösét,

Átfonta, szőtte most sűrűn a jég,

Rémiszt, diderget, szorongat a hó a fagy.

Emlék képek villannak...

elborítanak...könnyek szaporodnak, 

Majd arcomon ők is faggyá dagadnak.

Hát lehet-e halál, ha van Isten?

Lehet-e hogy egy ilyen szívet elvegyen?

Lehet-e hogy ki volt, egyszer csak ne legyen?

Lehet-e, hogy e tél után jön még tavasz?

Lehet-e, hogy mégis mozog a Föld, hogy süt a nap?

Lehet-e, hogy valós a név, ott a keresztfán a temetőbe?

Lehet-e, hogy földet szórjanak e egykor meleg szívre?

Hát lehet-e halál, ha van Isten?

Istenem, kérlek mondd, hogy higgyem,

hogy hozzád kerülnek a szívek,

mondd, hogy igazán nem is halunk meg."

                                 / saját szerzemény /

 Öt sorban

"Fekete hó, jeges tánc, fagyos halál.

Ás, kapál,ordít a sakál.

Keresztfa egy halom tetején.

Láng, ami csak mécsesekben ég,

Szív, amely már csupán töredék."

                                     / saját szerzemény /

in brevi...

Bokodil