Tükröm, tükröm mondd miért mások tükrét nézem én?

A takaró meleg ölelése, a lámpa fény esti elhomályosult terjedése hangulatos kis rózsaszín szobámban. A zene, ahogy betölti a teret, a rend, vagy épp az el-elszabaduló rendetlenség: ruhakupacok a széken, szerteszét hagyott dolgok az íróasztalon, melyek az elpakolásra várnak. A holnapi ruha rendre hajtva a kis komódon, a szobámba beáramló finom narancsos illatmécses eszenciája, az ágy puhasága, kényelme.
S egy tökéletes hétköznapi estéből persze nem hiányozhat, ezeken kívül, egy jó újság cikk, melyet még lefekvés előtt elolvasok.



Esténként, amikor egy ici-pici időm akad a net világában barangolni, általában az Instagramot böngészgetem. Csakhogy, egyik este rájöttem, hogy itt van ez a felület és annyi sok, szép motiváló embert/oldalt követhetnék, s én mégis, többek között sok tökéletesre sminkelt, photoshop-olt modellt, közszereplőt követek. Ez alapvetően nem lenne probléma, csakhogy ezek a hamis arcokat, világot mutató posztok nem, hogy inspiráltak volna, hanem az önpusztítás legvadabb gondolataival hatottak rám. Mert ilyen s hasonló mondatok fordultak meg a fejemben: persze, mert neki minden tökéletes az életében... persze, mert neki tökéletes alakja van... persze, mert ő megteheti, hogy épp  a tengerparton falatozza a legfinomabb gyümölcsöket, én meg itt küszködök, s ki se látszok a teendők közül... persze, mert...

S aztán hirtelen megálltam az instagram posztok lejjebb s lejjebb tekerésében s megkérdeztem magamtól, hogy, hogyan lehetséges az, hogy itt vagyok 18 évesen, fiatalon, s úgy, gondolom minden tőlem telhetőt megteszek az egészségemért: egészségesen étkezem, sokat sportolok, s ezek ellenére itt ülök, s nálam 5-6 évvel idősebb nők élete, megjelenése, stílusa után ácsingózóm egy-két fotó alapján. Itt ülök, s elégedetlenkedek az életemmel, amikor a lehetőségek s kalandok tárháza vár rám.



Azt hiszem ilyen problémákkal nem csak én küszködöm, hanem ez sajnos társadalmunk, jelen korunk ártalma. Nem vagyunk megelégedve magunkkal, mert a média felületeken keresztül látunk mindig szebbet, jobbat, okosabbat, mint amilyennek mi vagyunk, vagy amilyennek mi tartjuk magunkat. Nem leszólni szeretném az internet adta lehetőségeket, mert nagyon is csodálatos a maga értelmében ez a világ, sok jóra használható. Ám, sajnos a jó oldala mellett, bizony egy sötét árnyékcsíkot is húz maga után. S ezek egyike az bizony, az önelégedetlenség. Az emberi viselkedés legalapvetőbb jelensége, hogy megkérdőjelezzük néha magunkat, s hogy másokhoz viszonyítjuk saját személyiségünket, képességeinket, külsőnket. Ez minden korszakban, minden körülmények között igaz volt az emberre.S normális is, hisz ez ösztökél minket a változtatásra, önmagunk fejlesztésére. Ám napjainkban egyre inkább elszaporodtak a testkép zavaros, depressziós emberek. Vajon miért? Miért nem vagyunk elégedettek? Meglátásom szerint, ahogy legalábbis én tapasztalom magamon, a környezetemen, e problémáról elsősorban a média világa, a  mai szépségideálok mértéktelen nagyságrendekben való sugárzása vonható felelősségre.

A hetekben elhatároztam, hogy én biztos nem leszek ezen gépezet áldozata tovább, így hát elkezdtem kikövetni ezeket a modelleket, s csak azokat tartottam meg követettként, akikről úgy véltem képesek motiválni, s a divat, egészség valódi szeretetét közvetítik. Mert igenis  nekem elég volt már  a betekintés a szépségplasztikák világából, a vörös szőnyegén való tipegésből, egy látszat világból, amit túlértékelünk, s amihez minden áron hasonulni akarunk. Mert én nem erre vágyom. Olyan embereket szeretnék mintámnak, akikre felnézek, s, akik valódi értékeket közvetítenek, akikből kicsordul azoknak az információknak az átadására való vágya, ami nekem is hasznomra válhat, akik nem sanyargatják önmagukat, hanem elégedettek, s szeretik önmagukat. Mind emellett továbbra is szeretem a divatot, szeretek gyönyörködni egy szépen elkészített sminkben, vagy egy jól ellőtt képben. Olyan modelleket, hírességeket igyekszek követni jelenleg, akik a szép képek mögött eszmei értékeket is képviselnek, s nem a sablonos "világbékét mindenkinek, s a nézd, én mennyit eddzek, bezzeg te otthon ülsz a családoddal "-t hirdetik....



Mert az egészséges élet a harmóniában rejlik, a harmóniához pedig hozzá tartozik a lélek és a valós emberi értékek, az együtt töltött idő. Azért sportolok, azért válogatom meg, hogy mit eszem, mert egyrészt önmagában boldogságot okoz másrészt, azért, hogy minél boldogabban s egészségesebben, ezáltal tovább élvezhessem az életnek ezt a másik oldalát.

H. Crag

in brevi...

Megjegyzések