Zsebünkben a fél világ
A 21. században a mindennapjaink részéve vált a digitális világ, ennek
számos előnyét élvezzük, hatásukra az életünk rengeteg területe
átrendeződött, folyamatosan alakítja a kapcsolattartási módozatainkat, a
hozzáállásunkat, a világlátásunkat. Egy fajta pillangóeffektust
indított el, hiszen minden változásra újabb változást hoz. Nagyon
fontosnak tartom, hogy ne ítéljük el ezt a fejlődést, hanem lássuk benne
a potenciális lehetőségeket, mert ezek ismeretében számos pozitív
eredményt érhetünk el, akár a mindennapi életünkben, akár az oktatásban,
akár egyéb területeken.
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetünkben, a karanténban töltött hetekben különösen fontos beszélni az internetről, az okos eszközökről, hisz jelenleg ezek jelentik az egyetlen lehetséges kapcsolódási formát másokhoz, a kultúrához, az oktatáshoz. Az előbb említettek miatt is jelentős az a kérdés, hogy hogyan is használjuk tudatosan, hogy lelki egészségükre váljék s ne demotiváljanak.
Az internet s minden eszköz, amin keresztül el tudjuk érni a világhálót (telefonok, tabletek, laptopok stb.) egy kaput jelentenek a világ bármely pontjához, a tudáshoz, adatokhoz, információkhoz és természetesen rengeteg emberhez, közösségekhez. Ez roppant nagy veszélyeket és hatalmas lehetőségeket is magában rejt, hiszen, ahogy a mondás is tartja: „a tudás hatalom.”, és nem mindegy kinek a kezébe kerül és ő ezt hogyan használja fel. Napjainkban kezdjük észlelni azt a problémát, hogy a fiatal generációk körében (digitális bennszülöttek) kezd elterjedőben lenni az, hogy sok esetben a személyes kapcsolattartást felváltani látszik a digitális/online módon történő kommunikáció, amely mindenképpen rossz iránynak tűnik. A kommunikációnkat nem kizárólag a szavaink határozzák meg, roppant fontosak a nonverbális jeleink is. Véleményem szerint csodálatos az, hogy más országban tartózkodó személyekkel is megoldott a rendszeres kommunikáció, így elektronikus formában, de, azt gondolom, hogy nem helyettesítheti teljes mértékben a személyes kapcsolattartást, mert az hosszú távon az emberek egymástól és az intimitástól való elidegenedését jelentené. A tapasztalat is ezt igazolja vissza, mert főként a jelenlegi időszakban mindenki megérezhette, hogy nagyon-nagyon hiány, ha nincs személyes érintkezés.
Az internet hatalmas lehetőségeket helyezett elénk, hisz mindannyiunk zsebében benne hever egy eszköz, mellyel emberek/programok millióval állunk összeköttetésben. Kihat a vizualitásunkra, a hallásunkra, percek alatt tudunk értesülni a világban történtekről, ami szintén nem egy könnyű menet. Annyi információ áramlik felénk percenként, hogy elképesztően nehézzé vált a mérlegelés. Minek higgyünk és minek nem? Mi az, amivel egyet értünk és mi az amivel nem? Mit tarthatunk valóban hiteles forrásnak?
Én a tudatos technikai nevelést tartom mérhetetlenül fontosnak a jövőben, és azt gondolom, ennek mindenképpen helye lenne a jövő oktatási rendszerében. Hiszen el kell fogadunk, hogy sajnos nem minden ember jó szándékú, és nem mindegy mit osztunk meg magunkról a világhálón. Viszont rengeteg pozitív kezdeményezést tudunk elérni a különböző közvetítő platformok segítségével (Facebook, Instagram stb.), példának szeretném hozni a környezetvédelmet, amely talán egyre jelentősebb szerepet tölt be a közmédiában.
Fontos lenne kihasználni azt, hogy társadalomépítő és önfejlesztő célokra használjuk fel az infokommunikációs eszközeinket, de sajnos azt tapasztalom, hogy ehelyett nagyon sokszor végül az Instagram órák hosszat történő pörgetésénél kötünk ki és azon sajnálkozunk, hogy másoknak milyen jó, ellenben nekünk mennyire nem. Ez viszont semmiképp nem jó. Se önmagunknak, se a környezetünknek, mert önbizalomhiányhoz, rossz önértékeléshez vezet. Csak figyeljük meg magunkat s ráérzünk, hogy nekünk hol van a határ, mi az, ami inspirál.
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetünkben, a karanténban töltött hetekben különösen fontos beszélni az internetről, az okos eszközökről, hisz jelenleg ezek jelentik az egyetlen lehetséges kapcsolódási formát másokhoz, a kultúrához, az oktatáshoz. Az előbb említettek miatt is jelentős az a kérdés, hogy hogyan is használjuk tudatosan, hogy lelki egészségükre váljék s ne demotiváljanak.
Az internet s minden eszköz, amin keresztül el tudjuk érni a világhálót (telefonok, tabletek, laptopok stb.) egy kaput jelentenek a világ bármely pontjához, a tudáshoz, adatokhoz, információkhoz és természetesen rengeteg emberhez, közösségekhez. Ez roppant nagy veszélyeket és hatalmas lehetőségeket is magában rejt, hiszen, ahogy a mondás is tartja: „a tudás hatalom.”, és nem mindegy kinek a kezébe kerül és ő ezt hogyan használja fel. Napjainkban kezdjük észlelni azt a problémát, hogy a fiatal generációk körében (digitális bennszülöttek) kezd elterjedőben lenni az, hogy sok esetben a személyes kapcsolattartást felváltani látszik a digitális/online módon történő kommunikáció, amely mindenképpen rossz iránynak tűnik. A kommunikációnkat nem kizárólag a szavaink határozzák meg, roppant fontosak a nonverbális jeleink is. Véleményem szerint csodálatos az, hogy más országban tartózkodó személyekkel is megoldott a rendszeres kommunikáció, így elektronikus formában, de, azt gondolom, hogy nem helyettesítheti teljes mértékben a személyes kapcsolattartást, mert az hosszú távon az emberek egymástól és az intimitástól való elidegenedését jelentené. A tapasztalat is ezt igazolja vissza, mert főként a jelenlegi időszakban mindenki megérezhette, hogy nagyon-nagyon hiány, ha nincs személyes érintkezés.
Az internet hatalmas lehetőségeket helyezett elénk, hisz mindannyiunk zsebében benne hever egy eszköz, mellyel emberek/programok millióval állunk összeköttetésben. Kihat a vizualitásunkra, a hallásunkra, percek alatt tudunk értesülni a világban történtekről, ami szintén nem egy könnyű menet. Annyi információ áramlik felénk percenként, hogy elképesztően nehézzé vált a mérlegelés. Minek higgyünk és minek nem? Mi az, amivel egyet értünk és mi az amivel nem? Mit tarthatunk valóban hiteles forrásnak?
Én a tudatos technikai nevelést tartom mérhetetlenül fontosnak a jövőben, és azt gondolom, ennek mindenképpen helye lenne a jövő oktatási rendszerében. Hiszen el kell fogadunk, hogy sajnos nem minden ember jó szándékú, és nem mindegy mit osztunk meg magunkról a világhálón. Viszont rengeteg pozitív kezdeményezést tudunk elérni a különböző közvetítő platformok segítségével (Facebook, Instagram stb.), példának szeretném hozni a környezetvédelmet, amely talán egyre jelentősebb szerepet tölt be a közmédiában.
Fontos lenne kihasználni azt, hogy társadalomépítő és önfejlesztő célokra használjuk fel az infokommunikációs eszközeinket, de sajnos azt tapasztalom, hogy ehelyett nagyon sokszor végül az Instagram órák hosszat történő pörgetésénél kötünk ki és azon sajnálkozunk, hogy másoknak milyen jó, ellenben nekünk mennyire nem. Ez viszont semmiképp nem jó. Se önmagunknak, se a környezetünknek, mert önbizalomhiányhoz, rossz önértékeléshez vezet. Csak figyeljük meg magunkat s ráérzünk, hogy nekünk hol van a határ, mi az, ami inspirál.
in brevi...
Bokodil
Megjegyzések
Megjegyzés küldése