Vers - No.1

Saját költeményeim.

Higany 

- Szubsztancia - 

Fiolákban folyékony anyag.
Melegre kidagadó gyönyör.
Hűsben szűkülő térfogat.

A tönkrement csönd fojtogat,
fémes a pattogás.

Torkomat összeszorítják a szavak.
Lélekordító torz-világ.
Testet rázó könnypalást.

A tönkrement hallgatás vagyok,
folyékony ezüst.

Földre hulló higanylázmérő,
mélységtől cserepekre tört üveg,
a parkettán szétgurult ezüstgolyó.

Az elfolyó higany formál bennem szívet,
elfedi a színeket

Már csak csendes csörömpölést hallok,
mint annak himnuszát,
hogy már semmiben sem hiszek.

Tönkrement minden küzdelem.
Nem létezhet Isten sem.

Tüdőmet összepréseli,
lelkemet szorítja a súly.
Folyékony az elmúlás.

Tönkrement lélegzetvétel vagyok.
Megfulladok. Adjatok levegőt!

Köröttem minden csak lenyomat.
Ezüstszakadás ért az élet ötödén.

Engem ne szedjetek fel!

                             /Heilman Petra/



Ringass el!

Halálhír hullámzik a hídról.
Hiányom halad az útról.
Az idő partvonalát elmossa az óceán.
Emlék darabok csörömpölnek, mint porcelán.
Nincs bennem helye egyetlen másodpernek sem.
Nevemen nevezett egy örök csend.
Az órák pávatollai ritkulnak, fakulnak.
A színek bennem megvakulnak.
Kitaszít és kitagad a lét.
Elereszt és elenged egy kéz.
Vér hullámzik a víz tetején.
Az óceán ringat a kebelén.

                                /Heilman Petra/

in brevi...

Bokodil