Vers - No.3

Irizáló felhők

hogy végül a nem megfelelésekből eredjen az egyediségem,

hogy úgy nyíljon ki előttem a világ, mint MÁV vonatokon a nem működő ajtók,

hogy ne vibráljon bennem a lélek áram-űrje,

Csak azért nyomkodom a villamoson kétségbeesetten a leszállásjelzőt.

Nincs egy megálló sem, csak egy belátható végállomás.

hogy ne maradjon semmi sem a világ azon feléből, amelybe szürkeséget süt a nap,

amelybe csendes órákon bele látlak.

Csak azért árnyékolom le esténként a wifi jelet a lakásban.

Ahogy az irizáló felhők, úgy én is csak néhány másodperc vagyok.

Soha semmiről, de magammról gyakorta megfeledkezem.

Szerintem kevés, de mások szerint szerethető vagyok.

Koronafélénkséggel kapcsolódom a világ gondjaihoz,

tériszony taszít a valóság lombjaitól el.

Kapaszkodjatok belém, mert a süllyedő hajókon mindig győz a gravitáció.

Fonjátok körim zöld indáitok!

Temessetek a tenger fenekére!

Zárjátok rám a szivárványos óceánt!

in brevi...

Bokodil